Robinson Crusoe – most akkor túlélni akarsz vagy csak játszadozni?

Nyitókép: Fototeca Gilardi/Getty Images, 1890-es Robinson Crusoe illusztráció 

Szinte már legendák szólnak a játékról, mint nehéz, már-már kegyetlen kaland, amelynél a kockadobások és a mindenféle veszélyt hordozó kártyák embertelen kihívás elé állítják a hajótörötteket. Sőt, több helyen hallottam, hogy az eredetileg 2012-es Robinson Crusoe – Kalandok az elátkozott szigeten kifejezetten gonosz kockákat tartalmaz, amik mindig kellemetlen helyzetbe sodorják a túlélőket.

Miért pont most, ha egyszer egy több mint 10 éves társasról van szó? Nos, a néhány éve a Gamefoundon közösségi gyűjtéssel teljesült kampány eredménye végre megszületett, így a felújított, mindenféle extrával teleszórt gyűjtői verzió napvilágot látott, sőt magyar változatban is felkerült a boltok polcaira. A minikkel teli változat kellően csalogatónak bizonyult a számtalan kihívást biztosító Kalandok könyve társaságában, ezért le is csaptam a csomagra. Spoiler: nem bántam, nem bántuk meg!

Robinson Crusoe – halál a túlélőre!

Az alapfelállás egyszerű. A szigeten rekedtünk, nincs élelem, nincs semmilyen eszközünk, sőt reményünk is alig-alig. Ez lényegében minden kalandra igaz, akár azok közül szemezgetünk, amiket az alapjáték dobozában kapunk, akár azok közül, amiket a Kalandok könyve tartalmaz. Minden esetben van egy központi, közös táblánk, számos tokenünk, mindenféle kártyánk, néhány saját korongunk vagy figuránk, illetve egy játékostáblánk,

A központi táblán található meg a lassan terebélyesedő szigetvilág is, méghozzá egy kiinduló szigettel, majd később, ahogy felfedezünk, véletlenszerűen húzott lapkákkal növeljük a szigetvilág méretét. Fontosabb azonban, hogy minden forduló elején felcsapunk egy eseménykártyát, ami ritkább esetben valamiben segít minket, de inkább csak nehezíti a dolgunkat, ráadásul két fordulón belül meg kell oldanunk, különben még nagyobb problémát okoz.

És hogy mi az a morál? Ha rossz dolgok történnek, ha sokat sérülünk, csökken a morál, ami a továbbiakban elszántság-pontokat vesz el a játékosoktól, ha pedig azzal nem tudnak fizetni, sebződnek. Az elszántság-pont pedig nagyon fontos, mert abból lehet többek között a különleges képességeket aktiválni, amik kimondottan megkönnyíthetik a kalandot. De lépjünk tovább: a legfontosabb a forduló során az akciófázis, mikor a játékosok a korongjaikkal jelzik akcióikat.

Érdekes húzása a játéknak, hogy a vadászathoz mindenképpen két karakter kell (akár különböző játékosoktól), míg a felfedezéshez, a gyűjtögetéshez vagy építéshez elég egy is, de akkor az akcióhoz tartozó kockákkal kell dobni, és ez eredményezhet sikertelenséget, sebződést és extra kalandkártyát is, ami sok esetben szintén komoly problémát okozhat – alapvető hatását követően az eseménykártyák közé keverve újra kifejti hatását.

Amennyiben túléltünk, újabb forduló jön. Ha az adott kalandlapon jelzett fordulószám alatt nem sikerül végrehajtani a küldetést, éppen úgy elveszítjük a játékot, mint amikor valaki meghal. Meghalni pedig kimondottan könnyű, legalábbis a későbbi kalandok során, mert azért a bevezető missziók még egészen megengedőek, pláne ha a hajótöröttek előrelátóan minden fontos elemre és feladatra párosan mennek rá, és bevetnek némi segítséget – mint Péntek, vagy a felfedezésre és vadászatra vihető kutya.

12 kegyetlen kocka lett, rengeteg szívással, maradhat?

A Robinson Crusoe – Kalandok az elátkozott szigeten tehát tényleg kegyetlenné tud válni, főleg a nehezebb küldetéseknél és segítség, átgondolt stratégia nélkül. Nagyon szemét húzásai vannak, ráadásul néha mintha csak ráérezne, hogy mire van leginkább szükségünk, mivel tud a lehető legbiztosabb módon kitolni velünk. Jó, természetesen a morál, a fa és az étel a legfontosabb, így a szerzők is biztosra mentek. Kellő stratégia mellett azonban fel lehet készülni a rossz eseményekre,

Az építés nagyon fontos, mert nem elég, hogy a menedék és a tető az életünket védi, ahogy a kerítés is, a tárgyakkal további élelemhez, nyersanyaghoz juthatunk, sőt fegyvereink szintjét is emeljük, ami nélkülözhetetlen a sikeres vadászathoz. Ráadásul a változatosságba sem lehet belekötni. A rengeteg kártya és a Kalandok könyve ráadás kalandjai biztosítják a hosszabb távú szórakozást, aminél King Konggal, zombikkal és kannibálokkal is összefuthatunk,

Mindent összevetve a Robinson Crusoe – Kalandok az elátkozott szigeten valóban kegyetlenné tud válni, valóban rendesen megnehezíti a túlélők dolgát, de teszi ezt nagyon jó stílusban és minőségben. A Gyűjtői változat a dobozban tárolás problémáit is szépen megoldja, mert mindennek van helye, ezzel sokkal könnyebb és gyorsabb az elpakolás és kipakolás, emellett a minik és más tartozékok is igazán minőségi darabok.

Itt nincs két egyforma küldetés – mármint mindegyik másképp alakul, döntéseink és a véletlen bekövetkező fordulatok tükrében. Ettől lesz többek között nehéz, vagy legalábbis az átlag kooperatív társasokhoz képest nehezebb a végeredmény, de talán kicsit túlzás az is, hogy a játék annyira gonosz. Legalábbis a kifejezetten komplex, 4-es átlag nehézség feletti társasok után ezt már nem éreztem annyira.

Azt pedig ezúttal is külön kiemelném, hogy a Gémklub mennyire élen jár Magyarországon a társasjátékos kiadások minőségében, hiszen A tudattalan mélyén villámgyors kiadásán túl a Robinson Crusoe-nál még az eredetileg Gamefound-exkluzív, rendkívül igényes Kalandok könyve is teljesen magyarul került a boltokba. Limitált számban, de akkor is. Látszik, hogy hazánk legnagyobb kiadója tényleg rengeteg energiát és pénzt fektet abba, hogy minden igényt kiszolgáljon, amiért a játékosközösség is kellően hálás.